Gaál János Budapesten született, érettségi után vésnök szakképesítést szerzett és 10 évig ebben a szakmában dolgozott. 1974 óta a Néprajzi Múzeum restaurátora, 1981-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor szakán festett templomi mennyezet- és karzattábla diplomamunkával végzett. 1986-tól a Képzőművészeti Alap, annak megszűnte után a MAOE tagja.
A nyolcvanas évek elejétől számos kiállítás jelzi munkásságának állomásait: NIT kiállítás, az ezredforduló ünnepség sorozatán egyéni módon kívánt ünnepelni, emlékezni. Ennek az önként vállalt alkotómunkának eredménye számos kiállítás és három templomi karzat elkészítése és adományozása.

Kiállítások:

"Amiről a tárgyak beszélnek..." címmel
1998, Erdőkertes, Ady Endre Művelődési Ház
1999, Vászoly, Galéria, Vászolyi napok rendezvénysorozat
Sukoró, Művelődési Ház
Budapest, Városvédők Egyesülete - Terézvárosi Napok

"A mi millenniumunk" címmel
2001, Vászoly, Galéria, Vászolyi nyár rendezvénysorozat
Sukoró, Művelődési Ház
Dunapataj, Polgármesteri Hivatal, Pataji napok rendezvénysorozat
Budapest, Székely Ház

"Volt egyszer egy millennium" címmel
2002, Esztergom, Szentgyörgymezői Olvasókör Háza
2003, Párkány /Sturovo/, Városi Galéria, Balassi Napok rendezvénysorozat

A bemutatott anyag jelentős része adományként három református gyülekezet templomába került, a templombelsőt díszíti és emlékeztet a szentistváni államiságunk ezer esztendejére.
- Sukorói református templom: karzatmellvéd, 10 tábla
- Leányfalu református templom: karzatmellvéd, 8 tábla
(ide készítettem szószéket, papi széket és úrasztalt)
- Zuglói református templom: karzatmellvéd, 7 tábla és egy lábakon álló persely.
(Ez a karzatmellvéd pályázatnyertes alkotás: Pro Renovanda Cultura
Hungariae "Népművészekért" Alapítvány millenniumi pályázatán.)



A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban bemutatott anyag egy része, a festett mennyezet 43 táblája kifejezetten az évfordulóra készült, történelmünk 1100 esztendejét tárja a szemlélő elé évszámok és révkomáromi festőasztalos motívumok ihlette saját minták segítségével.



Gaál János saját alkotásairól így vall:

"Múzeumi munkám során naponta találkozom a múzeumi tárgyakkal, amelyek történelmünk, múltunk emlékei. E tárgyak nem élettelenek, hiszen beszélnek. Hol alig hallhatóan suttognak, hol kétségbeesetten kiáltanak, csak észre kell venni, meg kell hallani őket.
Mivel én szeretem őket, nekem mesélnek régi időkről, elporladt emberekről - történelemről. Ezek a szívemhez oly közel került tárgyak alkotásra késztettek. Legkedvesebb műfaj számomra a díszítőfestészet, ezért készítek festett bútorokat, karzat- és mennyezettáblákat. Mint restaurátor, munkám során sok stílussal találkozom, melyek között vannak különösen kedvelt motívumok, amelyek nem hagynak nyugodni. Ezek szellemében festek, ezek indítják meg fantáziámat, így születnek alkotásaim.
A minták a kalotaszegi, a révkomáromi, a hódmezővásárhelyi és sok más "festőasztalos világát" elevenítik fel újra. Hiszem, hogy szebbé, nemesebbé teszik egyre arctalanabbá váló világunkat.
A restaurátor munkája során nem szabadon alkotó ember, hiszen köti a restaurátori etika és esztétika. Komoly, sok nehézség leküzdését megkövetelő feladat egy-egy műtárgy megmentése, ám amikor a múzeumi tárgyak ihlette saját alkotásaim születnek, fantáziám szabadon szárnyal és bár az elővarázsolt mintákat sajátjaimnak érzem, mégis egyértelmű a forrás, a gyökereket nem lehet nem felismerni. Ily módon környezetembe tudom varázsolni Erdélyt, Kalotaszeget és a történeti Magyarország több más, népművészeti szempontból számon tartott vidékét, sajátos, csak rá jellemző tárgyi világát. Hiszem, hogy ez nem kis dolog."

tovább a képekhez...